Erdélyi barangolások – Útinapló egy felejthetetlen osztálykirándulásról

Időtartam: 5 nap, 2025. május 26-30
Résztvevők: 36 diák, 4 tanár
Téma: Történelem, kultúra és közösségi élmény

1. nap – Hajnali indulás és a legendák földjén

Hajnali 6 órakor álmos, de izgatott csapat gyűlt össze az iskola előtt. Az utazás célja: Erdély kincseinek felfedezése. A busz már várta a 36 kíváncsi diákot és a 4 lelkes kísérőtanárt. A gyerekek izgatottan találgatták, vajon milyen lesz az első határátlépés, a vajdahunyadi vár, vagy a híres Déva vára.

Első megállónk Vajdahunyad volt, ahol egy több mint 90 éves, elképesztő szellemi frissességű lelkész vezetett minket végig a vár minden zegzugán. Történetei szinte megelevenítették a múltat. A gyerekek a mesébe illő udvaron sétálva képzeletben középkori lovagok és várkisasszonyok bőrébe bújtak.

Déva váránál izgatottan hallgatták a Kőmíves Kelemenné legendáját – némelyik arcán meglepettség, másokon együttérzés ült.

Este Nagyenyedre érkeztünk – fáradtan, de boldogan.

2. nap – Erdély szívében, Torockón át

A reggelt a nagyenyedi Bethlen Kollégium és a vár meglátogatásával kezdtük. A két híres fűzfa alatt közös fotókat készítettünk, és megismerkedtünk az itt tanult neves személyiségek életével.

Ezután a Tordai-hasadékhoz utaztunk. A hasadék legendáját és valós keletkezését hallgatva oda-vissza végigtúráztuk a szurdokot. A gyerekek bár nagyon elfáradtak, elvarázsolta őket a nem mindennapi látvány.

A túra után a Tordai sóbányába ereszkedtünk le – szó szerint. 173 lépcsőfokon gyalog jutottunk le és fel is, miközben kihívásként próbáltuk legyőzni saját határainkat. A bánya történelme, kialakulása és működése mindenkit lenyűgözött. Persze a híres „7-et visszhangzó kürtőbe” sem felejtettünk el kiabálni.

Este Marosvásárhelyre érve már mindenki csak a vacsorára és az ágyra tudott gondolni – a nap kalandokkal és kilométerekkel teli volt.

3. nap – Kulturális mélymerülés Marosvásárhelyen

Ezt a napot teljes egészében Marosvásárhely felfedezésére szántuk. A Vártemplom, Kultúrpalota, Városháza – egymást érték a látványosságok, a gyerekek pedig megállás nélkül kattintgatták a telefonjaikat.

A Teleki Téka különösen nagy hatással volt rájuk – sokan itt láttak először kézzel írott, több száz éves könyveket.

A Református Kollégium és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum meglátogatása során több diák is megjegyezte, mennyire szívesen tanulna ilyen inspiráló környezetben.

A nap egyik fénypontja a Petry Látványműhely és Múzeum volt, ahol a legendás családi vállalkozás történetével ismerkedtünk meg, majd megkóstoltuk a híres házi készítésű virslit.

Délután ellátogattunk az Emmaus gyermekotthonba is. Ajándékokat adtunk át, és egy rövid, de szívmelengető közös játékra is jutott idő. Többen ezt a látogatást nevezték meg a nap legemlékezetesebb pillanatának.

Este Kőrispatakra látogattunk, Hunor bácsi szülőfalujába, ahol a világ egyetlen szalmakalap-múzeuma található. Lajos bácsi humoros és tanulságos előadását mindenki élvezte, a napot pedig saját recept alapján készült, fantasztikus lángossal zártuk.

4. nap – Só, székelyek, és Segesvár középkori utcái

A napot Korondon kezdtük, ahol egy sófeldolgozó mestertől tudhattuk meg, hogy több százféle termék készíthető sóból. A gyerekek lelkesen vásároltak szépségápolási és egészségügyi termékeket, valamint persze „vásárfiát” is.

Farkaslakán Tamási Áron sírjánál helyeztünk el koszorút, és sokan elcsendesedve álltak meg a kopjafák között.

A fehéregyházi Petőfi-emlékműnél egy perces néma csenddel adóztunk a költő emlékének.

Délután Segesvárra utaztunk, ahol a középkori vár utcáin sétálva valódi időutazásban volt részünk. Idegenvezetőnk lelkesen mesélt a vár történetéről, miközben a nap már lemenőben volt – a látvány egyszerűen varázslatos volt.

5. nap – Búcsú Erdélytől

Az utolsó napunk érzelmekkel teli volt. Kolozsváron rövid sétát tettünk a Mátyás-szoborcsoport, a Farkas utcai templom és a Bánffy-palota között. Megismertük a híres Babeș–Bolyai Tudományegyetem főépületét is. Fiatal, lelkes református lelkész idegenvezetőnk kiválóan fenntartotta a diákok figyelmét.

Nagyváradon a belvárosi séta méltó lezárása volt utunknak. A gyerekeket meglepte, mennyire európai hangulatú, mégis erősen magyar gyökerű ez a város. A Fekete Sas Palota, a Szent László-szobor és a helyi botanikus kert mind nagy sikert arattak. Megtudtuk, hogy ez a kert tartalmazza a Biblia összes növényét – és az ország egyetlen mamutfenyőjét is, amely még kicsi ugyan, de akár 3000 évig is élhet, és 80 méter magasra is nőhet!

Hazafelé a buszban már csend honolt – csak a motor zúgása hallatszott, és néhány álmodozó sóhaj.

Összegzés

Erdély számunkra nem csupán földrajzi hely volt. Ez az utazás időutazássá vált, történelmi és kulturális kalandozássá, közösségi és személyes élménnyé.

A 36 diák és 4 tanár egy emberként tért haza – gazdagabban, nyitottabban, és rengeteg közös emlékkel a szívében.

„Nemcsak új tájakat láttunk, hanem új szemmel kezdtünk el látni.”